Mit kell tudnom a korallról?

A korallzátonyok bolygónk legváltozatosabb ökoszisztémái közé tartoznak, és a mikroszkopikus organizmusoktól a hatalmas ragadozókig tengeri fajok ezreinek adnak otthont. Megjelenése ellenére a korall valojában állatok kolóniája, amelyek a növényekkel ellentétben nem képesek megtermelni a saját táplálékukat. Elszaporodnak a tengerfenéken, ahol menedéket és táplálékot nyújtanak a zátony többi lakója számára. A fitoplanktonnak nevezett apró, növényszerű élőlények a zátonyok táplálékláncának a legalján helyezkednek el, energiájukat a sekély vízbe behatoló napfényből nyerik. Velük táplálkoznak a nagyobb zooplanktonok, amelyeket viszont a korallok, a szivacsok, a tengeri sünök és más élőlények fogyasztanak. Ezt a terített asztalt számos halfaj, puhatestű és rákféle használja ki, hogy aztán ők maguk is a cápák, ráják és a lánc csúcsán lévő tengeri emlősök lakomájává váljanak. Minden egyes élőlény fontos szerepet játszik ebben a kényes ökoszisztémában, amely bizonyos tulajdonságokat igényel a túléléshez.

A korall anatómiája

A korall valójában több száz vagy több ezer apró állat, az úgynevezett korallpolip kolóniája.

Sekélyvízi zátonyok

Általában a 18-27 méteres mélységben lévő zátonyok érzik magukat a legjobban, mivel itt a víz még elég sekély ahhoz, hogy a fotoszintézishez elegendő napfény elérje a korallokat.

Méret

A legtöbb korall polip átmérője 1-3 mm, bár vannak korallok, ahol az egyes korall polipok átmérője a 25 cm-t is elérheti.

Gyomor

A polipok teste közepén lévő gyomorüregnek amelyekből jellemzően egyetlen nyílása van, amely a táplálék felvételére és a salakanyag kiválasztására szolgál.

Tapogatók

A tapogatók amelyekből jellemzően hat van, védekezésre, valamint a táplálék megfogására és szájba juttatasára szolgálnak.

Csalánsejtek

Minden tapogatót csalánsejtek szegélyeznek, amelyekből parányi szigonyt lövel ki, mérget fecskendezve a korall áldozatába, hogy mozgásképtelenné tegye vagy megölje azt.

Szaporodás

A polipok életük során ivarosan és ivartalanul is szaporodhatnak, ami segíti őket a sokféleség növelésében és a további terjedésben.

Szövetréteg

A korall vázat egy szövet réteg borítja, amely lehetővé teszi, hogy a polipok megosszák egymás között a tápanyagokat.

Fotoszintézis

A zooxanthella algák a korall szövetében élnek, és a napfényt csapdába ejtve energiát termelnek, cserébe pedig szén-dioxidot és nitrogén kapnak a korallpolipoktól.

Mélytengeri korallok

Néhol még 6000 méteres mélységben is vannak korallzátonyok, bár ezek a fotoszintézis helyett minden energiájukat az elfogyasztott zsákmányból nyerik.

Váz

A keménykorallok polipjai a tövüknél kalcium-karbonátot választanak ki, amely összeköti őket, es védő vázat alkot.

Növekedés

A polipok kezdetben sziklákhoz és egyéb törmelékekhez tapadnak. Végül az elhalt polipok vázain új palipok fejlődnek, és idővel látványos korall keletkezik.

Védelem

A korallpolipok a tapogatóikat be tudják húzni a kemény vázukba, hogy így védekezzenek, ha ragadozó közeledik. 

25% az összes tengeri faj ekkora hányadban fordul elő a korallzátonyokban.

Tiszta víz

A korallok számára a meleg (21-29 °c közötti hőmérsékletű) víz a legkedvezőbb, mivel alacsonyabb planktontartalma miatt tisztább, így több napfény tud áthatolni rajta.

Sós otthon

A korallok csak sós vízben tudnak növekedni, ezért az olyan területeken, ahol édesvízi folyók ömlenek a tengerbe, soha nem találunk korallzátonyt.

Korall színek

A legtöbb korallfaj sárga vagy barna színű, amit a velük szimbiózisukban élő algáknak köszönhetnek, de egyes fajok olyan, színes pigmenteket tartalmaznak, amelyek segítenek megvédeni őket az UV-fénytől.

Lágykorallok

Egyes korallpolipokat kemény váz helyett tüskés vázelemeket tartalmazó kocsonyaszerű szövet köt össze.

9 MILLIÓ

A becslések szerint ennyi, felledezésre váró faj lehet a korallzátonyokon.

4265 ÉV

A vilag legrégebbi koralltelepének a kora.